Farkas Kaland Oktatás a Veresegyházi Medveotthonban

További információ a Farkasok Magyarországon honlapon!

Facebook



Állati

"Bárcsak megértenék az emberek, hogy az állatok ugyanolyan kiszolgáltatottak, s ugyanúgy függenek tőlünk, mint a gyerekek; ezt a gyámságot ránk ruházták."

(James Herriot)

Bibi emlékére

Mennyit ér egy állat élete Magyarországon? A kérdés legalább annyira szubjektív mint a válasz. Kinek „fogyóeszköz”, kinek társállat. A kérdést inkább úgy kellene feltenni, vannak -e az állatoknak jogai? Létezik e természetes erkölcsi törvény, amely azt a bizonyos (irányadó) alapot megadja az embernek?

Véleményünk szerint igen.

„Azért teremtette Isten előbb az állatokat és csak azután az embert, mert így figyelmeztette őt, hogy ügyeljen azokra, akik megelőzték őt a teremtés történetében. ”
(Szanhedrin 38/a)

Így hát „ember, ne emeld magad az állatok fölé ”!
(Dosztojevszkij)

Van e állattartási kultúránk?

Adva van egy kutya, aki állítólag az ember legjobb barátja. Megalázva, leamortizálva, sárba tiporva lelkileg és fizikailag egyaránt. Nem tudni, látott – e valaha szebb napokat. Kapott– e szeretetet és gondoskodást vagy csak egy jó szót? Most egy roncs. Az Ő élete vajon mennyit ér? Mennyit ért vajon annak a sok alomnyi kölyöknek az élete akiket az idők során a világra hozott? Mennyit ért az élete akkor, amikor „edzőpartnernek” használták? Pénzben kifejezve biztosan sokat. Vajon mai világunkban a pénz utáni vágy mentesít- e a természet erkölcsi törvénye alól? Mentesít- e attól hogy emberek maradjunk?
De hisz csak egy kutya. Egy állat – mondanák sokan.
Az Állatvédő Világszövetség (WSPA) meghatározása szerint az „ állat ” kifejezés az összes érző élőlényt magában foglalja.

Szóval, adva van egy kutya, aki állítólag az ember legjobb barátja. A neve Bibi lett. Mi más.Bibi megtestesíti jelen állattartási kultúránkat. Mikor már nem lehetett apró testéből többet kizsákmányolni, kidobták. Egy vidéki gyepmester talált rá és vitte be annak a több száz gyepmesteri telepnek egyikére, melyeket az állam finanszíroz. Az állam így támogatja közpénzből az állatvédelmet. Gyepmesteri telepre halandó ember nem teheti be a lábát. Nem láthatja a leamortizált ketrecekből kivillanó segélykérő tekinteteket, a kinyúló apró mancsokat.
Nem láthatja, hogyan rángatózik szerencsétlen testük leölésük során, mert sok helyen a mai napig bódítás nélkül döfik beléjük a gyilkos mérget. Már ha életben maradnak a leölésig. Már ha „megtisztelik” őket annyira, hogy pénzt költsenek méreginjekcióra. Sok helyen egyszerűen agyoncsapják őket. Itt tartunk ma, a XXI. században Magyarországon.
Bibire is altatás várt volna. Ám ennek a gyepmesteri telepnek sintérje állatbarát szemléletű, így állatvédők segítségét kérte. Az állatvédő szervezetek Magyarországon nulla forint állami támogatásban részesülnek. Mégis kifizettetik velük a teljes áron felszámolt oltás és féregtelenítés árát. Mondhatnánk ez egy jelképes összeg. Ahogy vesszük. Bibi rehabilitációja hónapokba telik majd. Vézna testén nem maradt izom, csont és bőr. Testét felfekvések borítják, hüvelyéből ömlik a gennyes vér. Ám a tekintete. A tekintete kárpótol mindenért. Bízik bennünk, emberekben. Még nem adta fel. Bibi fajtáját tekintve a társadalom perifériájára lökött eb. A nem kívánt valóság. Köszönhetően annak az 1996. július 15.-én életbe lépett törvénynek, mely társadalmunk szégyene. Igen, szégyene, mert élőlények váltak a politika céltáblájává. Köszönhetően annak, hogy a média mumust csinál belőlük. Pedig mit tudunk róluk? Ismerjük –e vajon ezeknek az ebeknek az igazi, csodálatos oldalát is? Ismerjük-e szeretetüket, humorukat és azt a feltétlen ragaszkodást amit családtagjaik iránt éreznek? Ismerjük? Nem valószínű. Ha ismernénk, nem lennének kitaszítottak, mint egy leprás.
Talán Bibire is vár egy szerető gazdi valahol, aki azért szereti majd Őt, amilyen. Odaadó, hűséges, szerető társ, aki soha nem hagy cserben.
Vajon hány millió Bibinek (Cicónak, Nyuszikának, Röfikének és társaiknak) kell elmúlniuk névtelenül, szenvedve és elhagyottan, míg végre megértjük, hogy
„ az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények. Tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége.” „Alkonyattól pirkadatig” - Bibi 2008. 04. 22. hajnalban meghalt. ÉLT egy hetet.

Van - e értelmetlen halál?

Láttam éttermek konyháján alig elkezdett oldalasok maradékát, láttam csirketelepeken agonizáló naposcsibék tömegét - akik halálra rendeltettek, mert kakasnak születtek -, láttam szopós bárányokat anyjuktól elszakítani
és láttam Bibit is.
Egy hét, 7 nap, 168 óra, 10080 perc. Mennyi minden belefér egy hétbe. Mennyi napsugár, mennyi simogató szellő, hány új élet születése és halála.
Mennyi szeretet.
„A szeretet soha el nem múlik.” (1KOR13,8)
Bibi egy hét szeretetet kapott. Egy hét törődést, jó szót, simogatást. Egy hét méltóságot.

Van –e az állatoknak méltósága?

Bibinek volt. Egy hét. Megadatott Neki.
„Minden állatnak joga van ahhoz, hogy tiszteletben tartsák” (UNESCO-dekrétum, 1978, 2/1)
Tisztelet.
Ez az állatok méltósága.
Az állatoké is.
Vajon ezt miért nem vesszük figyelembe?
Szeretnek, őriznek, etetnek, ruháznak bennünket. Szolgálnak.
Minket, embereket. Függünk Tőlük!
Ha függünk valakitől, annak nem jár tisztelet? Nem nézünk fel Rá? Hisz az életünk függ Tőle!
Miért helyezzük magunkat az állatok fölé?
Mert embersoviniszták vagyunk.
„az állatkínzás indokolt, ha az ember számára haszonnal jár” (Richard D. Ryder: A tudomány áldozatai)
Hisz „csak” egy állat. Nincsenek érzései, jogai. Nincs döntése. Mi, emberek döntünk felette, akik függünk Tőle.
Sok mindent láttam életemben és sok mindent átéltem már. Tapasztalatom szerint, akik átlépnek egy állat felett, azok embertársaikkal is megteszik. Ugyanis az állatok jóléte és védelme etikai dolog. Aki átlép a természet adta, belénk kódolt erkölcsi törvényen, annak, nem számít egy élőlény sem. Csak önmaga.
„Aki bármelyik élőlény életét értéktelennek tartja, veszélyes, merthogy előbb vagy utóbb, az emberi életet is értéktelennek fogja tekinteni.” ( Albert Schweitzer)
Itt tartunk most. Még mindig.

Bibi

élt egy hetet. Egy hét alatt élte meg az életét. Mindazt ami járt Neki.
Vajon ennyi járt Neki?
Nem hiszem!
Ennyi adatott.
Azon szerencsések közé tartozott, akiknek megadathatott.
Hiánya űrt hagy, de hiszem, hogy emlékében tovább fog élni!
Bennünk, emberekben és mindazon állatokéban, akik velünk élnek.
Hisz mindannyian Földlakók vagyunk! Teremtsünk hát kapcsolatot Velük!
„Szeressétek az állatokat: az Isten megadta nekik a gondolkodás csíráját és a zavartalan örömet. Ne rontsátok, ne vegyétek el hát örömüket, ne kínozzátok őket és nem szálljatok szembe az isteni gondolattal.
Ember ne emeld magad az állatok fölé: azok ártatlanok, …” (Dosztojevszkij)”
by Szilva

Kiemelt támogatóink: