Nem oldódott meg a menhelyek által befogadott gazdátlan ebek ivartalanításának és általában a kutyákon történő mikrochip elhelyezésének teljes költségviselése. A mai napig nem történt meg a Büntető Törvénykönyvben több olyan szigorítás, amely az állatkínzással megvalósuló bűncselekmények felderítését meggyorsítaná.
A Fehérkereszt Állatvédő Liga ez ügyben tavaly már elkezdte lobbi tevékenységét a politikai pártoknál.
Javaslatait Hazai Állatvédelmi Program (HÁP) megjelöléssel foglalta össze. A program célja az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény hatálya alá tartozó, emberi környezetben tartott állatok védelmére vonatkozó jogszabályok fejlesztése.
A HÁP-hoz bárki csatlakozhat, aki elmúlt 18 éves, és az állatvédelemben szerzett gyakorlati tapasztalataival, jogalkotási ötleteivel, önkéntes munkájával elő tudja segíteni annak sikerességét. A Liga ezen felül elsősorban a jogalkotás (vagy a jogszabály-előkészítés) bármely szintjén helyet foglaló személyek vagy csoportjaik (pártok, társadalmi szervezetek, alapítványok) csatlakozására is számít!
A HÁP – a „hangutánzó” programnév ellenére – nem kizárólag a gazdasági haszonállatokkal kíván foglalkozni. A HÁP hatálya alá tartoznak:
- gazdasági haszon céljából tartott, igénybe vett állatok,
kutatási-kísérleti célra szolgáló állatok,
a diagnosztikai vizsgálat és az oltóanyag-termelés céljából tartott állatok,
a génbankként kezelt állatok,
a géntechnológiával módosított gerinces állatok,
a tudományos ismeretterjesztés és az oktatási demonstráció céljából tartott állatok,
a verseny- és sportcélra tartott állatok,
a pásztor ebek, az őrző-, védő-, mentő-, jelző-, vakvezető, rokkantsegítő és terápiás kutyák,
a vadászatra alkalmazott állatok,
a mutatványos vagy bemutatási célra szolgáló állatok,
a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok és a közfeladatokat ellátó őrszolgálatok feladatainak ellátását szolgáló állatok,
a kedvtelésből tartott állatok (társállatok),
a veszélyes állatok,
a háziasított állatok gazdátlan egyedei (kóbor állatok),
a vadon élő állatfajok bármilyen célból fogva tartott egyedei.
A fenti felsorolásból egyértelműen megállapítható, hogy a HÁP – hasonlóan az állatvédelmi jog filozófiájához – abból indul ki, hogy az ember az általa meghatározott funkciók szerint csoportosítja az állatokat, és ennek a csoportosításnak rendeli alá jogi védelmüket. Ezt a csoportosítást bár a HÁP meg kívánja hagyni, de azt nem fogadja el, hogy például azok az állatok, amelyek élelmezési célt szolgálnak – a társadalom velük szemben kialakított csekély mértékű érzékenysége miatt (lásd: Négy Mancs Alapítvány kampánya!) – kevesebb esélyt kapjanak a felettük lévő (emberi) rendelkezési jog erőteljesebbek korlátozására.
A kedvtelésből, társállatként, illetve sport vagy vadászati célból tartott állatoknak több figyelem jut az emberi társadalom részéről. Mindez egyben azt is jelenti, hogy az állatok pénzben kifejezhető értéke, ehhez kapcsolódóan a kínzásuk esetén a tulajdonosnak járó kártérítés mértéke is jóval magasabb lehet.
A HÁP a legfontosabb, áttekinthető vagy éppen részletesebb szabályozást igénylő állatvédelmi jogi részterületeknek az alábbiakat nevezi meg:
1. Az ebek (társállatok) védelme:
· Szükséges annak egyértelmű jogszabályi rögzítése, hogy milyen vállalkozási formában, mely hatósági engedélyek birtokában és esetleg milyen ellenőrzések (pl. APEH) alatt lehet eb tenyésztést folytatni: ezzel a mértéktelen kutyaszaporítást kívánjuk megfékezni!
· Hatékonyabb együttműködés szükséges az állatvédelmi szervezet és a hatósági állatorvosok között annak követése érdekében, hogy a szaporítók által igényelt mikrochipek mely állatokba kerülnek!
2. A kereskedelemben kapható állatok védelme:
· Meg kell határozni, hogy mekkora méretű akváriumban, milyen mennyiségű haszonhalat lehet tartani (pl. karácsonyi nagybevásárlások előtt)!
· Szabályozni kell a kiskereskedelmi állatárusítást (díszhal-madár üzletek)!
· Az önkormányzatok egyszerűbb ellenőrzései érdekében meg kell alkotni a piaci, vásári állatárusítás kereskedői (szakmai) „chartáját”!
3. Az állatokkal kapcsolatos perverziók elleni fellépés:
· A „zoofília” büntetőjogi szabályozása!
· A világhálón terjedő perverz felvételek letiltásához, az elkövetők felderítéséhez állami segítség kérése!
4. A lovak védelme:
· Rögzíteni kell, hogy a besütés (billog) milyen alternatív jelölési módokkal helyettesíthető, és hogy mekkora idő szükséges az átállásra!
· A terápiás állatok (lovak, szamarak, kutyák stb.) védelméről önálló jogszabály megalkotása!
5. A nemzeti szimbólumoknak számító állatok védelme:
· Támogatni kell azt a törekvést, hogy a solymászmadarak korlátlan magántulajdonban legyenek!
· Az őshonos és magas genetikai értékkel bíró magyar állatok minden egyes fajtája esetében rögzíteni kell „eszmei értéket”, hogy azok károsítása, elpusztítása esetén az állatvédelmi hatósági és a büntetőeljárás ehhez igazodhasson – utóbbihoz szükséges a Btk. módosítása!
6. Társadalmi együttműködések jogi szabályozása:
· Állatvédelmi őrszolgálat jogszabályi hátterének megteremtése: együttműködés rendőrséggel, polgárőrséggel, állategészségügyi hatósággal, önkormányzatokkal!
· A vadászok állami tulajdont védő tevékenységének tudatosítása: pl. természetből kivett őz elkobzásában az illetékes vadásztársaság kötelező közbenjárásnak szabályozása!
· A kóbor ebek lelövését szabályozó joganyag újraértelmezése, módosítása!
7. Állatvédelmi Tanácsadó Testület:
· A civil szervezeteket érintő működésének szabályozása!
A Fehérkereszt Állatvédő Liga (kiemelten közhasznú szervezet) 2008. szeptemberében meghirdette a Hazai Állatvédelmi Programot (HÁP), amelyhez ötleteket, javaslatokat várt magánszemélyektől, vállalkozóktól, civilektől. Az eredmény megdöbbentő: az állatvédelmi teendőknek se szeri, se száma hazánkban. 2009 nyarára kénytelenek voltunk kijelölni a HÁP leggyorsabban elérhető céljait, mert félő, hogy szakembergárdánk nem bírja majd elvégezni az összes feladatot. A magyar állatvédelmi jog fejlesztésében a következőket kívánjuk elérni 2010 tavaszáig.
1. A rókák védelmében: a kotorékozás szabályainak megváltoztatása
Évek óta tapasztaljuk, hogy fiatal magyar vadászok „heccelik fel” az állatszerető embereket az Internetre feltett képekkel, amelyek azt ábrázolják, hogy kutyáik milyen ügyesen tépnek szét szoptatós anyarókákat, vagy hoznak ki a kotorékból szemnyitás előtt lévő rókakölyköket. A kotorékozás azért népszerű a magyar vadászok körében, mert olyan vadász is gyakorolhatja, akinek nincs vadászfegyvere – esetleg csak egy ásója! A Fehérkereszt ezt a vadászatot leplezett állatviadalnak tartja, ahol nemcsak a róka, hanem a vadászkutya is megsérülhet vagy elpusztulhat. A kutya nem lehet vadászeszköz, csak a vadász segítője. A „lefojtást”, mint kotorékozási formát tiltott állatviadalnak kell tekinteni! Amennyiben a kutya – mint a vadász segítője – olyan jól képzett, hogy képes „ugrasztani” a rókát, és a vadat a vadász ejti el, nem történik állatviadal – ez a Fehérkereszt álláspontja. Emiatt az OMVK Kynológiai Szakbizottsága által 2008-ban megalkotott vadászati alkalmassági vizsgaszabályzatot (VAV-szabályzat) módosítani kellene, hogy a lefojtás ne legyen a kotorékeb számára teljesítendő vizsgafeladat! Ennek érdekében Szilágyi István, a Fehérkereszt kurátora 2009. július 9-én megkezdte a tárgyalásokat az Országos Magyar Vadászkamara Kynológiai Szakbizottságával. Tárgyalásaihoz segítséget nyújt dr. Lorászkó Gábor, a Magyar Állatorvosi Kamara állatvédelmi szakembere is. A Fehérkereszt szeretné elérni, hogy legalább a tavaszi hónapokban tiltott legyen a rókák elejtése, az utódnevelésre figyelemmel. Az is elképzelhető, hogy a túlzott szaporulatot a kan rókák ivartalanításával meg lehet majd oldani.
2. Az áruhalak védelmében: a karácsonyra árult halak tartásának szabályozása
2008 utolsó és 2009 első hónapjában a Fehérkereszt Állatvédő Liga vásárlásokkal és az alkalmazottak megkérdezésével a budapesti bevásárlóközpontokban is tájékozódott a nagy tételben kapható élő halak értékesítés előtti tartásáról. Szervezetünk megállapította, hogy a bevásárlóközpontoknak nincs üzletpolitikája arra vonatkozóan, hogy adott méretű akváriumban maximálisan mennyi élő hal tartható. Az alkalmazottak egyike sem tudta, van-e az üzletüknek belső szabályzata arra, hogy a halat milyen állapotában (élve, fejbe csapva vagy fagyasztva?) lehet-e a vásárló szatyrába tenni. Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény 2. § (2) bekezdése megállapítja hatályát a kifogott hal szállítására és felhasználására is, továbbá az állat tartására, forgalomba hozatalára, szállítására, levágására, leölésére, gyógykezelésére, egészségi állapotának vizsgálatára, valamint az állatok etetésére szánt takarmány tárolására, felhasználására. A törvény mellékletének 8. pontja alapján állattartó az a természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet, aki (amely) az állat ellátásáért és felügyeletéért felelős állandó vagy ideiglenes jelleggel, beleértve a szállítás, forgalomba hozatal alatti időszakot is: tehát ilyen a bevásárlóközpont is! A törvény 18. § (1) bekezdése szerint az állattartó köteles állata rendszeres ellátásáról és felügyeletéről gondoskodni, továbbá az állat állat-egészségügyi felügyeletét ellátó magán állatorvost a tartott állatok fajáról, létszámáról, az állatok tartási helyéről az állattartó tevékenység megkezdésétől számított öt napon belül tájékoztatni. Szabályozatlan az „áruhalak” tartása, így nehéz is ellenőrizni, pedig azzal megelőzhető lenne a zsúfolt állattartás miatt kialakuló sok-sok betegség és a gerinces állatokra jellemző stressz! Ennek érdekében Szilágyi István, a Fehérkereszt kurátora 2009. tavaszán felvette a kapcsolatot az érintett bevásárlóközpontokkal. Egyedül a TESCO vállalta az együttműködés kialakítását. Az ő javaslataikat is figyelembe véve szeretnénk elérni már 2009 karácsonyára az áruhal tartási feltételek rögzítését a 32/1999-es FVM rendeletben.
3. A kutyák védelmében: két fő jogszabály-változtatás
A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény felhatalmazása alapján született meg a polgári célú pirotechnikai tevékenységek felügyeletéről szóló 155/2003. (X. 1.) Korm. rendelet, amely alapján pirotechnikai terméknek minősül minden olyan tárgy, amely robbanóanyago(ka)t, illetve pirotechnikai elegye(ke)t tartalmaz, környezetétől függetlenül is működőképes és működése során szabályozott módon, előre meghatározott speciális (hang-, fény-, láng-, szikra-, köd- vagy füst-) hatást fejt ki. A rendelet 7. § (1) bekezdése szerint a pirotechnikai tevékenység nem sértheti, illetve nem veszélyeztetheti az emberek és állatok életét, testi épségét, egészségét; az emberek vagyonát; a természeti és az épített környezetet. Sajnos a tűzijátékok minden év január elsején több ezer kutyát rémisztenek meg, űznek el otthonaikból Magyarországon. A felelőtlen petárdázókkal szemben nem tudunk eljárni, de az így elkóborolt állatok elhelyezésének önkormányzati, állatmenhelyi költségeit a pirotechnikai terméket forgalmazókra – környezetvédelmi termékdíj címén – szeretnénk ráterhelni.
2009. május 15-i hatálybalépéssel módosult az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 45. §-a és 48. §-a. A változások – amelyek új intézkedési jogokat biztosítanak a jegyzők (mint állatvédelmi hatóságok) számára – üdvözlendők, de nem elegendők. Bevezetésre került az elkobzás intézménye arra az esetre, ha az állattartó az állatvédelmi hatóság által előírt időpontig nem gondoskodik a jogszabályszerű állattartási feltételek biztosításáról. Ilyenkor az állatvédelmi hatóság gondoskodik az állat tulajdonjogának átruházásáról, de ha ezt jogszabály kizárja vagy az eredménytelen, akkor az állat végleges elhelyezéséről. Az elhelyezés eredménytelensége esetén – 6 hónap elteltével – az állat életét megengedett módon ki lehet oltani. A törvény a kóbor állat elaltatása előtt ugyanakkor nem ír elő min. 6 hónapot, és ez nem áll összhangban a tulajdonjog védelmével, hiszen például a petárdázás után kutyáját kereső, vétlen gazdának még annyi esélye sincs az állat visszaszerzésére, mint egy állatkínzónak. A szabályozást egységessé kellene tenni, és min. 1 évet előírni az altatás előtt.
4. A lovak jelölése: a gyakorlat kialakítása
Az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény 8. §-a úgy rendelkezik, hogy a külön jogszabályban meghatározott állatok ivadékát függetlenül hasznosítási irányuktól, a megszületést követően, meghatározott időn belül, országosan egységes módon és tartósan, egyedileg vagy mint csoport részeként meg kell jelölni, valamint nyilvántartásba kell venni. Ez a lovak esetében feltüzesített vassal történő besütéses bélyegzést (billogozás) jelent: még a XXI. század elején is! A bélyegzést a csikó 4-9 hónapos korában, az anyja mellett végzik el. Jelölés nélkül sem azonosítani, sem útlevéllel ellátni nem lehet a lovat, ez pedig mind a tulajdonjog igazolását, mind a vágóállatként történő értékesítést megnehezíti. A hatályos állatvédelmi törvény súlyos hiányosságának tartjuk, hogy az állatok jelöléséről csak általánosságban rendelkezik oly módon, hogy a 10. § (2) bekezdése előírja az állat megjelölésénél az állat számára legkisebb fájdalommal járó – külön jogszabályban meghatározott – megoldás alkalmazását. Ez egyelőre nem sarkallja a tenyésztő szervezeteket a billogozás mellett Nyugat-Európában már ismert más jelölési technikák alkalmazására! Ennek ellenére 2009-től hatályba lép hazánkban is az EU Bizottság 504/2008/EK rendelete (2008. június 6.) a 90/426/EGK és a 90/427/EGK tanácsi irányelvnek a lófélék azonosítási módszereinek tekintetében történő végrehajtásáról. A 11. cikk szerint a tagállamoknak kell meghatározni a transzponder (csak olvasható, passzív, rádiófrekvenciás azonosító eszköz) beültetéséhez szükséges minimumkövetelményeket vagy kijelölni az ilyen műveletek végzésével megbízott személyt vagy foglalkozási kört. A transzpondert parenterálisan kell beültetni, aszeptikus körülmények között, a fejtető és a mar közé, a nyak hosszának közepén, a sörényél alá. Az illetékes hatóság azonban engedélyezheti, hogy a transzpordert a lóféle nyakának más részére ültessék be, feltéve, hogy ez az alternatív beültetés nem veszélyezteti az állat jóllétét, és nem növeli a transzponder elmozdulásának kockázatát. Sajnos az FVM hatóságai egyelőre nem kényszerítik ki a billogozás helyett a jelölés beültetést, ezért ennek jogszabályi hátterét meg kell majd vizsgálni!
5. A mezőgazdasági haszonállatok védelme:
A mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól szóló 32/1999. (III. 31.) FVM rendelet 13/A. § (1) bekezdése rögzíti, hogy „az e rendeletben foglaltak végrehajtása tekintetében az illetékes állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás (a továbbiakban: állomás) – az erre a célra összeállított, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) által kiadott ellenőrzési listák felhasználásával – legalább évente állatvédelmi ellenőrzést végez. Ellenőrzést az arra feljogosított személy bármikor végezhet.”. Szervezetünk szeretné elérni, hogy ebbe az ellenőrzésbe a civil állatvédelem is bekapcsolódhasson, legalább a ketreces nyúltartás (húsnyulak) védelme érdekében. Felvettük a kapcsolatot a Nyúl Terméktanáccsal és az ő segítségükkel kidolgoztuk a 8. számú mellékletet a 32/1999. (III. 31.) FVM rendelethez, amely a húsnyúl intenzív tartásának állatvédelmi követelményeit szabályozza. Reményeink szerint még a 2009. évben elfogadásra kerül ez a rendeletmódosítás. Intenzív tartás alatt egyébként azt értjük, amikor a nagyüzemi nyúlállomány magas szintű állatjólléti és ellenőrzött állatvédelmi előírásokon alapuló tartása és tenyésztése (amely ketreces és mélyalmos is lehet) maradéktalanul teljesül.
6. További főbb feladatok 2010-ig:
· az állatszállítás ellenőrzésének kidolgozása és végrehajtása a rendőrség és a VPOP segítségével,
· az állatok szerepeltetésével megvalósuló nyilvános rendezvények, show műsorok és az állatfilmezés szabályozásának kialakítása,
· a magyar solymászat tulajdonjogi és természetvédelmi kérdéseinek összehangolása.
Budapest, 2009. július 27.
