Bálna vagy kutya?

Írta: Fehérkereszt Állatvédő Liga 2010. március 01. hétfő, 11:32

Az állatvédelmet, mint fogalmat és tevékenységet a rendszerváltás szele fújta hazánkba. Azóta is kavarog csípős füstje, sokszor ködbe vész lényege.

Mi is a lényeg? Talán az, hogy embertársaink „jóvoltából”, a bajbajutott állatokat menhelyekre zsúfolva, ideiglenesen elhelyezve, majd felelős gazdához juttatva megmentsük, igazolva domesztikáló tevékenységünket.

Tegyük fel a kérdést önmagunknak, mit tettünk, hová jutottunk 20 év alatt?

Elértük vajon, a kutyapiszok maradéktalan összeszedésének evidenciáját kutyás berkekben? Csupán zárójelben évente 3-4 gyermekkel nő a toxoplazmózisos eset hazánkban, amely látáskárosodáshoz vezet.

Tettünk annak érdekében, hogy kevesebb legyen a felesleges kutyák száma a hazai portákon?
A minap hallottam, hogy egy budapesti hatósági állatorvos bűnnek titulálta az ivartalanítást. A XXI. században még itt tartunk. Állatvédelmi szempontokat nem mérlegelve vesszük a világ legtermészetesebb evidenciájának a felelőtlen szaporodást. Nyilván egy ideális világban minden kiskutyára barátságos otthon és odaadó, gondoskodó gazda vár. Sajnos, ez a valóságban nem így van.

Ismerős az életkép is mindenki számára, mikor jó esetben szalma, 200 literes vashordó, vastag lánc jelenti a világot az állat számára -, nos, ezt sem tudtuk, tudjuk megváltoztatni - főleg ez év márciusától sem, mint kiderült az új kormányrendelet e tekintetben engedékeny.
Ahogyan azt sem tudjuk meggátolni, hogy ne halljon bele évente 5-6 embertársunk kutyatámadásba, a harapásokat már nem is említve.
Ezek lennének, minimálisan azok a prioritások, melyek az állattartási kultúra alapjait képeznék, melyek elvárhatóak lennének tőlünk állatvédőktől - s melyet a társadalom számon is kér rajtunk - és a felelős állattartó rétegtől egyaránt!

De kik is vagyunk mi állatvédők? Egyszerű, érző, talán valamivel empatikusabb emberek, akik munkaként felvállaltak egy pluszt, az életük terhére.
Ezen embereknek legalább 20 éve szükségük volna egy kijelölt útra, szakképzésre, meghatározó „húzó”emberekre, közigazgatási - állami szinten egyaránt. Ebből kiindulva megállapítható gazdátlanok vagyunk magunk is, ahogyan munkánk alanyai direkt nem használom a tárgy szót, ha már a jog ekképpen definiál.
20 év kevés volt hozzá, hogy egy markáns minisztérium és azok képviselői, felvállalva bennünket, elismerje munkánkat, képezzen, oktasson, a jó gazda gondosságával.
Amennyiben állami oldalról nem érezhetjük, kaphatjuk meg a törődést, akkor nincs min csodálkozni a társadalom állatokkal való bánásmódján.

A hazai közel félszáz menhely tele van évek óta, a közel száz sintér-, gyepmesteri-, ebrendészeti telep kinek, hogy tetszik, évente 15 - 20 ezer ebet altat vagy exportál. Állatvédők tucatjai tették, teszik fel az életüket a nemes célért, majd rongyolódnak bele anyagilag, erkölcsileg, mentálisan. Csodálkozni való, tehát ha a sok - sok küszködést látva, tudva, felfigyelünk egy pozitív hírre?
Hazánk élen jár az emlős mentésben, kiemelendő, hogy a 2009 -es évben, 120 milliót költött adónkból bálnavédelemre, ahogyan az a közelmúlt híradásaiból kiderült!

Mielőtt azt hinnénk, hogy a „három tenger” iránti történelmi nosztalgia repíti a hivatali „zöldek” hajóját az óceánok irányába, gyorsan tisztázni kell, mit is jelent a bálnavédelem magyar módra. 120 millió forintért behoztunk talán valamilyen apró cetet, és azt az egyik állatkertünkben mutogatjuk? Nem! Ebből a 120 millió forintból a Greenpeace nemzetközi környezetvédelmi szervezet japán bálnavadászokkal gyakran megütköző, Sea Shepherd (tenger pásztora) nevű hajóját támogatja a Magyar Köztársaság költségvetése? Nem! A válasz egyszerű: az adófizetők forintjaiból mesés országokba repülhet, és ott szabadon beülhet a hazánkat képviselő minisztériumi főtisztviselő egy-egy konferenciára, hogy aláírjon valami homályos nyilatkozatot a bálnák védelmében. A magyar állam bálnamentési munkái pont annyiba kerültek a központi költségvetésnek, mint amennyiből talán 12-15000 kutyát ivartalanítani lehetett volna, altatás helyett. Tessék mondani, nem lehetett volna ezt a pénzt valódi állatvédelemre költeni az elmúlt közel tíz esztendőben? Nem jött volna jól ezen összeg a menhelyeknek vezetőinek,képzésére megsegítésére fordítani,vagy létrehozni végre egy közcélú ivartalanítási alapot?Azt gondolhatják sokan nem szabad keverni, összemosni a nemes ügyeket, célokat.
 Vajon a kölyökfókákkal mi jelenleg a helyzet, verik, vagy nem verik őket agyon, védelmező anyaállataik szemeláttára? Olimpia ideje van e télen. Kanada figyelmét felhívtuk arra a szomorú tényre, hogy van még agyonverhető kölyökfókájuk, mutattunk állatvédelmi állami szinten ez ügyben valami hajlandóságot, ha már rajtuk a világ szeme? Nemzetközi szinten ezt megteszik mások helyettünk, hála a felvilágosult CIVIL állatvédelemnek.

Jó volna először itthon rendet tenni határainkon belül nem pedig „trendi” központilag kijelölt ügyekkel foglalkozni. Mennyivel fontosabb a bálna a fókánál vagy más állattoknál? Semmivel! Minden állati és emberi élet fontos! Ahogyan látom, a hegy ormán ülők nem értik mi folyik alant. Illene mielőbb változtatni és ellátogatni a hazai menhelyekre megérteni munkánk kilátástalanságát és életszerű, betartható törvényeket alkotni.


Szilágyi István