BÚÉK vagy bújjék?
2009. december 28. hétfő, 11:19
A kutya ágy alá vagy virágláda mögé kényszerítésének hazánkban kifinomult hagyományai vannak tél közepén. Szilveszter közeledtével – és erre talán már nem is szabadna szót fecsérelni, mert annyira ismert tényről beszélünk – szép számmal özönlik az utcára olyan ember, akinek az óév búcsúztatása pusztán az ordítással, a hangzavarással egyenlő. Urbanizációs betegség ez elsősorban, hiszen vidéken, főleg hegyvidéki tájainkon az ember tudja, hogy átlépni egy újabb esztendőbe nem is lennénk képesek a bennünket körülvevő élővilág segítsége nélkül. Javainkat vigyázó hűséges kutyáink, a télen is velünk maradó hasznos énekesmadarak ott húzódnak meg a házainknál… még a petárdázások, a tűzijátékozások, a féktelen durrogtatások pillanatában is! Vajon meddig bírják?
A januárban zsúfolásig megtelő állatmenhelyek hosszú évek óta beszélnek a problémáról a sajtóban: sajnos a jogalkotóknál mindez süket fülekre talál. Persze valamiféle megoldás már létezik! A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény felhatalmazása alapján született meg a polgári célú pirotechnikai tevékenységek felügyeletéről szóló 155/2003. (X. 1.) Korm. rendelet. Ez a jogszabály rögzíti, hogy pirotechnikai terméknek minősül minden olyan tárgy, amely robbanóanyago(ka)t, illetve pirotechnikai elegye(ke)t tartalmaz, környezetétől függetlenül is működőképes és működése során szabályozott módon, előre meghatározott speciális (hang-, fény-, láng-, szikra-, köd- vagy füst-) hatást fejt ki. A rendelet 7. § (1) bekezdése szerint a pirotechnikai tevékenység nem sértheti, illetve nem veszélyeztetheti az emberek és állatok életét, testi épségét, egészségét; az emberek vagyonát; a természeti és az épített környezetet. A rendelet szerint – a játékos pirotechnikai termék kivételével – tilos a felhasználás külterületi védett természeti területen, de tűzgyújtási tilalom esetén még ez sem engedélyezhető. Belterületi védett természeti területen a pirotechnikai terméket felhasználni csak nemzeti vagy állami ünnepeken szabad. Az életet, testi épséget, egészséget, illetve a vagyonbiztonságot (pl. kutyát, mint vagyontárgyat) sértő vagy veszélyeztető pirotechnikai tevékenység megkezdését, folytatását a rendőrség megtiltja. A kis és közepes tűzijáték termékeknél (a bombák, a tűzijáték bombák mozsarakban, és a római gyertya kivételével) – a petárdát is kivéve! – kizárólag a december 28-a és 31-e között időtartamra vonatkozik a nyilvános rendezvény keretében történő felhasználás, amelyet 3 munkanappal annak megkezdése előtt írásban be kell jelenteni a tevékenység helye szerint illetékes rendőrkapitányságon.
Aki pontosan elolvassa ezt a kormányrendeletet, de azért ismeri a gyakorlatot, két kérdést mindenképpen feltesz a petárdákkal messzire űzött vagy kényszerből elbújtatott kutyák ügyével kapcsolatban: melyik rendőrkapitányság jár el ügybuzgóan szilveszterkor az állatok védelmében, és ki tudja leszoktatni a rossz gyerekeket arról, hogy bedobják a családi házak kertjeibe, egyenesen az állatokra a pirotechnikai termékeket?
Utóbbi kérdéssel azért érdemes foglalkozni, mert a kiskorú vagy a fiatalkorú állatkínzók valakitől pénzt kapnak vagy szereznek arra, hogy pirotechnikai termékeket vásároljanak. Ha ez a személy a szülő, akkor tőle várható el, hogy elmagyarázza a gyereknek mit szabad tenni, és mit nem a petárdával? Tudja egyáltalán a szülő, hogy a gyerek mit vásárol a zsebpénzéből? Talán az árusok felelőssége a pirotechnikai termékek jogszerű használatára való figyelemfelkeltés? A sok-sok megválaszolhatatlan kérdés után lássunk egy lehetséges megoldást a problémára, amelyet alapítványunk állatvédelmi ombudsmanja, dr. Czerny Róbert talált ki és tart folyamatosan napirenden, ez év eleje óta keresve hozzá a politikusokat, akik az ügy mellé állnak majd. Az állatvédelmi ombudsman célja, hogy környezetvédelmi – vagy állatvédelmi? – termékdíjjal sújtott legyen minden olyan pirotechnikai termék, amelyet a már idézett kormányrendelet említ, figyelemmel azoknak a természetes és az emberi környezetre gyakorolt káros hatása miatt. Ehhez azonban törvényt kell módosítani, ezért döcög a probléma megoldása!
És amíg a tűzijátékok beszerzését nem nehezítjük el a termékdíjjal, mit tehetünk a megijesztett, elkóborolt kutyák érdekében? Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 2009. május 15-étől több új szabályt is tartalmaz, ezek közül a következőket mindenképpen lehet alkalmazni a tűzijáték miatt megszökött állatok védelmében. A települési – a főváros belterületén a fővárosi – önkormányzat kötelező feladata a település belterületén a kóbor állatok befogása. Az így befogott kóbor állat – amennyiben a befogástól számított 15 napon belül a kóbor állat tulajdonosa nem válik ismertté – az állam tulajdonába kerül. Az állatvédelmi hatóság gondoskodik az állat tulajdonjogának átruházásáról, de ha ezt jogszabály kizárja vagy az eredménytelen, az állat végleges elhelyezéséről.
Nem szabad elfelejteni, hogy a kutyák védelme elsősorban a gazda felelőssége. A szilveszterkor gondosan elzárt vagy állandó emberi felügyelettel ellátott állat biztosan nem sérül meg! Amikor viszont a petárdázás az állatban maradandó károsodást okoz (fizikai vagy lelki), és ismerjük az elkövetőt (pl. a szomszéd), ne legyünk restek feljelentést tenni a rendőrségen, állatkínzás miatt!
Ezzel nem a „dögöljön meg a szomszéd tehene is” elvet követjük, hanem megelőzzük a megismétlődést, mert mindaddig, amíg ezek a cselekmények büntetlenek maradnak nincs visszatartó erő, amire nagy szükség van társadalmunk morális válságot átélő környezetében. A világ nem attól lesz jobb, hogy feljelentjük a szomszédot, hanem attól, hogy nem hagyjuk felelősségre vonás nélkül az élő környezetet bántalmazó magatartást. Ami kárt okozott az ember azzal, hogy beavatkozott a természet rendjébe, helyre kell hoznia, a kicsitől a legmagasabb szintig, mert ha nem ezt teszi, saját élő környezetét teszi lakhatatlanná.
Dr. Czerny Róbert
Civil állatvédelmi ombudsman
Szilágyi István
kurátor
Fehérkereszt Állatvédő Liga
