(A Fehérkereszt Állatvédő Liga sajtóanyaga 2009. május 17-én)

A Fehérkereszt Állatvédő Liga (kiemelten közhasznú alapítvány) kurátora, Szilágyi István közleményt fogalmazott meg a kotorékozás betiltása érdekében. A közlemény kibocsátásának indoka, hogy az állatvédelmi szervezethez idén tavasszal ismét bejelentések sora érkezett fiatal magyar vadászokról, akik azzal kérkednek az interneten, hogy kutyáik milyen ügyesen tépnek szét szoptatós anyarókákat, vagy hoznak ki a kotorékból szemnyitás előtt lévő rókakölyköket.

 

 

 

Az állatvédelmi szervezet egyik önkéntese még olyan apróhirdetést is talált, amelyben az egyébként állami tulajdont képező vadat, a kotorékból kiszedett – vagyis nem háznál nevelt! – vörös róka három kölykét potom pénzért, a vadászati hatóság engedélye nélkül eladásra kínálják. Mindez joggal sokkolja az állatszerető embereket!

 

A Fehérkereszt természetesen tisztában van azzal, hogy a természetben élő, egyébként betegségeket terjesztő rókaelpusztításának nemcsak a vadállomány, hanem a háziállatok és főleg az emberek egészségének megóvása is az indoka lehet. Ennek módszereit azonban kifogásolja az állatvédelmi szervezet, amely közleményében megemlíti azt is, hogy a rókák bizonyítható szerepe a veszettség vírusának terjesztésében vagy a rókák nagy tömegű garázdálkodása a lakott területeken a 21. századi Magyarországon statisztikai adatokkal nincs alátámasztva. Itt hangsúlyozni kell azt is, hogy a rókák immunizálásának sikeressége további érvekkel szolgál a kotorékozás megszüntetése mellett!

A Fehérkereszt Állatvédő Liga kezdeményezi a politikai pártoknál, hogy az Országgyűlés a 2009 őszi ülésszakán módosítsa a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvényt (a továbbiakban: vadászati törvény), és vegye fel a tiltott vadászati eszközök közé az úgynevezett kotorékozást, vagyis a róka elfogásának azon módját, amikor a vadászeb (elsősorban terrierféle) a várában megöli a rókacsaládot. A Fehérkereszt felháborítónak tartja, hogy az Országos Magyar Vadászkamara, és annak illetékes szakbizottságai az állatvédelmi szervezetek hosszú évek óta hangoztatott kéréseinek, kezdeményezéseinek az indokait még csak végig sem hallgatják, arról érdemben még csak nem is tárgyalnak. Ennek köszönhetően eddig még soha nem érkezett be a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vadászati főosztályára a témáról egy olyan jogszabály-módosítási javaslat, amely a szakminiszter előkészítésében, törvény-módosítás formájában az Országgyűlés elé, szavazásra kerülne.

A Fehérkereszt a kotorékozást egy leplezett állatviadalnak tartja, ahol nemcsak a róka, hanem természetesen a vadászkutya is megsérülhet vagy elpusztulhat. Emellett a kotorékozás szabályozatlansága olyan képzeteket kelthet az újabb, fiatal vadászgenerációkban, mintha a róka elfogásának csak ez az egyetlen, ráadásul „szokásjogi alapon” elfogadható módja létezne.

Itt éppen ezért hangsúlyozni kell, hogy a vadászlőfegyver, a vadászíj, a ragadozó madár és a legális csapdázás vagy az altatás, mint törvényes vadászati módok mellett a kotorékozás nem szabályozott vadászati eszköz vagy vadászati mód, ezért annak már az idei beszüntetése érdekében a Fehérkereszt attól sem riad vissza, hogy – hasonlóan az angliai rókavadászat betiltásához – országos méretű aláírásgyűjtést kezdeményezzen az állatvédelmi szervezetek bevonásával, és ennek akár nemzetközi visszhangot adjon! A Fehérkereszt Állatvédő Liga felkérte újságíró gyakornokát, a vadászatról szóló sajtóhírek kiváló ismerőjét, Szederkényi Izabella Aminát, hogy foglalja össze a kotorékozás előnyeit és hátrányait vadászati szempontból. A újságírónő szerint a kotorékozás elég népszerű a magyar vadászok körében. Az előnyei közé sorolják, hogy olyan vadász is gyakorolhatja, akinek nincs vadászfegyvere (értsd: fegyvertartási engedélye) vagy egyébként ennek használatában valamiért korlátozott. Emiatt kétségtelenül olcsóbb is, mint a többi vadászati mód, továbbá alkalmat ad arra, hogy a vadász és a kutya együttműködésének remek példája legyen. Mivel a „vadászati munkának” (értsd: kutya és róka viadala) az ember itt csak megfigyelője, mindkét állat viselkedésének tanulmányozására jó lehetőséget ad. A hátrányai kétségtelenül azok, amelyeket elsősorban az állatvédők említenek, de amelyek épp ezért a vadászokra is árnyékot vetnek. Ilyen a szabályozatlanság, az „állatviadalszerűség”, a vadászkutya súlyos sérülésének lehetősége, a zsákmányállat esetleges hosszan tartó szenvedése. Ahhoz, hogy az előnyök nagyobb számban jelenjenek meg a kotorékozáskor, mint a hátrányok, a kutyát megfelelően ki kell képezni arra, hogy ne akarjon mindent elpusztítani, ami él és mozog. A vadásznak pedig a környéket, a különböző kotorékokat kell jól ismernie, továbbá tisztában kell lennie a vadászeb képességeivel.A Magyar Állatorvosi Kamara állatvédelemmel is foglalkozó szakembere, dr. Lorászkó Gábor állatorvos is kifejtette véleményét a Fehérkereszt Állatvédő Liga közleményével kapcsolatban, amelynek a szándékával ugyan egyetértett, de a közlemény megfogalmazásait néhány helyen módosítani javasolta. A szakember egyetlen gondolatát emeljük ki: „A kotorékozás és az arra való kiképzés eltérő jelenségek. Az utóbbi ma teljesen egyértelműen jogsértő.” (Dr. Lorászkó Gábor a Fehérkeresztnek írott levele teljes terjedelemben a közlemény olvasható) A Fehérkereszt a kotorékozásra kiképzés (műkotorékok) az orvvadászat (értsd: önálló Btk-tényállás) jogi szabályozatlanságáról egyelőre nem kíván állást foglalni, de tisztában van az ezek és a kotorékozás közötti összefüggésekkel.

Budapest, 2009. május 17.

Fehérkereszt Állatvédő Liga Szilágyi István

 

MAGYAR ÁLLATORVOSI KAMARA

Állatvédelmi Bizottság

1078 Budapest, István u. 2

 

Címzett:Állatvédelmi Tanácsadó Testület

Tárgy:Kotorékebek kiképzésére és vizsgáztatására használt rókák tartása

 

Tisztelt Állatvédelmi Tanácsadó Testület!

 

A Magyar Állatorvosi Kamara Állatvédelmi Bizottságának tagjai a Tolna Megyei Állat- és Természetvédelmi Alapítványnak az FVM illetékes főosztályához írt levelét, valamint a Dombóvár Rendőrkapitányság vonatkozó határozatát elolvasták, és az alábbi véleményünket fogalmazzuk meg:

 

1.A rókáknak kutyakiképzési célú tartása jogsértő, az állatok tartási körülményeitől teljesen függetlenül.

2.A kotorékebek kiképzése és/vagy vizsgáztatása során az élő róka alkalmazása minden esetben állatkínzásnak, vagy akár állatviadalnak tekinthető az un. Állatvédelmi Törvény alapján.

3.Amennyiben a kiképzés és/vagy vizsgáztatás során az élő róka és a kotorékeb fizikailag érintkezésbe kerül, úgy az bűncselekménynek is minősül a Büntető Törvénykönyvről szóló törvény alapján.

4.Javasoljuk az 56/2005. (06.25.) FVM rendelet módosítását oly módon, hogy egyértelművé váljon, élő vadállaton kutyakiképzést, vadászkutya gyakoroltatását végezni tilos legyen.

 

Indoklás

 

Először tisztázni kell, milyen jogszabály alapján ítélhető meg a róka tartásának ez a formája. Alapvető problémának tartjuk, hogy vélhetőleg tévesen értelmezik a hatóságok is az egyes törvények hatályát. A bejelentett ügyről hallva talán mindenkiben első gondolatként az un. Állatvédelmi Törvény merül fel, de a szem a már szöveg elején megakadhat ezen: „1998. évi XXVIII. törvény 2. § E törvény hatálya kiterjed: (…) (2) A vadászható vadfajokra (…) külön jogszabályok rendelkezései vonatkoznak.”

 

1. Vadászati Törvény

 

Így az un. Vadászati Törvényhez (1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról, a továbbiakban: Vtv.; a végrehajtásáról szóló 56/2005. (06.25.) FVM rendelettel módosított 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet) juthatunk el.

 

Megtévesztő lehet, hogy a Vtv. viszonylag hosszan foglalkozik a vadászatnál felhasznált kutyákkal, és azt sugallja, hogy itt minden rendben lehet. A kotorékebek kiképzésével és vizsgáztatásával a törvény és a végrehajtási rendelet érdemben nem foglalkozik, annak szabályozását teljesen meghagyja az ebtenyésztő szervezeteknek. Mivel azt nem szükséges indokolni, hogy ezen civil szervezetek szabályzatai nem sérthetnek jogszabályt, így elegendő a cselekményekhez pusztán a jogszabályokat megvizsgálni.

 

A rendőrhatóság az eljárás befejezéséről szóló határozatának indoklásában egyebek mellett így fogalmazott: „Felvettük a kapcsolatot az FVM Vadászati és Halászati Felügyelőségével, ahol közölték, hogy a rókák tartása engedélyköteles, azt az 1996. évi LV. Vtv. 24.§. /3/. bek. 4. pontja szabályozza, mely a vad nem vadászati tartásáról szól.”

 

Csakhogy a megnevezett jogszabályi rész nem létezik. A 24.§-nak a 3. bekezdése, teljes terjedelemben: „(3) A (2) bekezdésben foglalt feltételek teljesítését a minisztérium a vadászati, az erdészeti, valamint az állategészségügyi hatóság útján - a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium a természetvédelmi hatóság útján - évente felülvizsgálja, és szükség szerint határoz az engedély visszavonásáról.”

 

Nincsen egy pontja sem, nemhogy négy.Egyébként is hibás lenne a hivatkozás, hiszen az egész 24.§ vadasparkokra vonatkozik, amelyeket a törvény pontosan meghatároz: „24. § (1) Vadaspark a vadászterület kutatási, oktatási és bemutatási célból arra alkalmas vadászati rendeltetésű kerítéssel bekerített területe.”

 

Vadasparknak a beadványban szereplő rókatartó hely nem nevezhető, mert annak a minősítésnek feltételeket szab a Vtv.. Egyebek mellett azt, hogy vadászterületen belül kell kijelölni, valamint további, az adott esetben biztosan nem teljesített feltételeknek is meg kellene felelnie: „8. § (1) Vadászterületnek minősül - hasznosítási formájától függetlenül - az a földterület, valamint vízfelület, amelynek kiterjedése a háromezer hektárt eléri, és szemközti határvonalainak távolsága legalább háromezer méter, továbbá, ahol a vad a) a szükséges táplálékot megtalálja, b) természetes szaporodási feltételei, valamint c) természetes mozgásigénye, búvóhelye, nyugalma adott.”

 

Bár a rendőrségi határozati indoklásban szereplő jogszabályi hivatkozás valótlan volt, a szövegben szerepelt a „nem vadászati célú tartás” kifejezés.

 

A 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet „19. § (1) A vad nem vadászati célú zárttéri tartásának minősül: a) ha a vad zárttéri tartását részben vagy egészben nem vadászati célra végzik;”

 

Mi a vadászati cél? A Vtv. ezt a kifejezést kizárólag a vadásztevékenységgel szoros összefüggésben használja. Ezekre a fogságban tartott rókákra viszont nem vadásznak – nem is vadászhatnak, hacsak előzőleg nem eresztik szabadon őket egy vadászterületen – így tartásuk nem vadászati célú.

 

Ráadásul – a tapasztalható közvélekedéssel ellentétben – kutyával egyébként sem szabad vadászni: Vtv. „56. § (1) Vadászat a vadnak az e törvényben engedélyezett eszközzel, vagy ragadozó madárral és engedélyezett módon vadász által, vadászterületen történő elejtésére, vagy elfogására irányuló tevékenység.” Tehát az sem felelne meg a valóságnak, ha a kiképzést vagy vizsgát vadászatnak állítanák be. Mire használható hát a kutya? Vtv. 67.§ „(5) (…)a vad keresésére, felkutatására”.

 

Bár a róka szinte tűzzel-vassal írtható (Vtv. 30. §-ának (2) bekezdése alapján róka … elpusztítására védett állatot nem veszélyeztető szelektív hatású vegyszer is alkalmazható), ez a körülmény nem jogosítja fel a vadászokat sem arra, hogy akár a legüldözöttebb állatoknak elkerülhető szenvedést is okozzanak: Vtv. 29. § „(1) Tilos a vad kínzása.”

 

A kotorékebek kiképzése és vizsgája nem véletlenül, emberi szándék és tevékenység nélkül történik, márpedig a vad kínzásáta törvény büntetni rendeli: Vtv. „84. § (1) A vadászati hatóság határozata alapján vadvédelmi bírságot köteles fizetni: c) aki a vadat szándékosan kínozza”

 

Végigkövettem az un. Vadászati Törvényt, és ezt alkalmazva a kotorékebek kiképzésére és vizsgáztatására semmilyen mentő körülményt nem láttam, ami alapján a rókának az ilyen célú felhasználása jogszerű lenne. Éppen ellenkezőleg, határozottan törvénysértőnek találtam, és a cselekedet a törvény szavaival is kínzásnak tekinthető.

 

Nem véletlenül. Ha a Vtv. bevezetőjét elolvassuk, akkor abból a Magyar Köztársaság damokratikusan választott parlamentjének tagjain keresztül az ország polgárainak a természeti környezet iránti kifejezett felelősség érezhető ki: „Az Országgyűlés

·felismerve azt, hogy valamennyi vadon élő állatfaj a Föld megújuló természeti erőforrásainak, valamint a biológiai életközösségnek pótolhatatlan része,

·tudatában annak, hogy a vadon élő állat esztétikai, tudományos, kulturális, gazdasági és genetikai értékek hordozója, s ezért - mint az egész emberiség és nemzetünk kincsét - természetes állapotban a jövő nemzedékek számára is meg kell őrizni,

·a természet védelme, a vadállomány ésszerű hasznosítása érdekében a következő törvényt alkotja:”

 

Az 5. § pedig hangsúlyozza is, hogy a vadászat nem egy társadalmi környezettől független tevékenység: „A vadászati jog gyakorlásával, hasznosításával kapcsolatos kötelezettségeket és jogokat az erdőgazdálkodásra, a halgazdálkodásra, a természetvédelemre, a vízgazdálkodásra, az állatvédelemre, az állategészségügyre, az állattenyésztésre, a termőföld-hasznosításra, valamint a növényvédelemre vonatkozó külön jogszabályok rendelkezéseivel összhangban kell alkalmazni.”

 

Az adott üggyel kapcsolatban viszont ennél is lényegesebb, hogy a rókák kutyakiképzési és vizsgáztatási célú ketreces tartása nem a Vtv. hatálya alá tartozik: „Vtv. 1. § (3) A törvény hatálya nem terjed ki (…) arra a vadra, amelyet nem a vadászati jog hasznosítása érdekében tartanak bekerített helyen.”

 

Ezeket a rókákat nem a vadászati jog hasznosítása érdekében tartják. Mert a cél nem szentesítheti az eszközt. Ami a vadászati tevékenységek hatékonyságát emelni képes, az még nem feltétlenül a Vtv. alapján ítélendő meg. Nem vadászhatunk mesterlövész puskával vagy sorozatlövő fegyverrel, nem hajthatunk vadat idomított gepárddal. Figyelembe kell vennünk a Vtv. 5. §-t, amely nevesíti az állatvédelmi jogszabályokkal kapcsolatos összhang igényét is. Ezért sem tarthatunk vadkacsát ketrecben, hogy hétvégén feldobálva dugóspuskával a célba lövést próbálgassuk. Nyulat és fácánt sem, hogy a hajtók (a kotorékeb hajtónak tekinthető) a durrogtatás és a kiabálás riasztó hatását gyakorolgassák. Az agárversenyek műnyula mintájára egy rókavizelettel átitatott műrókával is megoldható lehet egy kutyakiképzési feladat, ha a társadalom úgy érzi, hogy a vadászat ilyen formáját még ma is meg kívánja tartani.

 

Az állatok elhelyezésére vonatkozóan a Vtv. csak a vizsgált ügyben szereplőnél összemérhetetlenül jobb körülményekkel foglalkozik minden megfogalmazásában (vadászati terület, vadaskert, vadaspark), amelyeknél az állatok természetes igényei (táplálkozás, szaporodás, mozgás, pihenés, búvóhely, stb.) maradéktalanul kielégíthetők. A ketrecben való rókatartásnál ezekről nincs szó, azt „bekerített helynek” sem lehet nevezni, hiszen a ketrec oldala nem kerítés.

2. Állatvédelmi Törvény

 

Mindezek alapján tehát semmilyen indokot nem találtam, ami miatt ne lehetne, ill. ne kellene alkalmazni az 1998. évi XXVIII. törvény (un. Állatvédelmi Törvény, továbbiakban: Ávt.) előírásait: „2. § E törvény hatálya kiterjed: (1) a) a gazdasági haszon céljából tartott, igénybe vett állatokra;(…) i) (…) a vadon élő fajok bármilyen célból fogva tartott egyedeire, ha külön jogszabály másként nem rendelkezik.”

 

Valószínűleg azt sem lenne nehéz bizonyítani, hogy gazdasági hasznot hoz a róka a kiképzést ill. vizsgát szervező és lebonyolító számára. Mivel pedig jogszabály nem rendelkezik másként, így az is kijelenthető, hogy nem csak az a), hanem az i) alapján is hatályos az Ávt..

 

Ezután pedig már külön magyarázni sem kell, hogy az alábbi helyeken mivel is sértik meg a törvényt a kotorékebeket ily módon kiképzők és vizsgáztatók:

 

„3. § E törvény alkalmazásában:

2. állat károsítása: az állat testi épségének, szervezetének, pszichikai állapotának vagy viselkedésének tartós, hátrányos megváltoztatása; (…)

4. állatkínzás: (…) olyan hatást eredményező (…) bánásmód, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása, amely tartós félelmet (…) okozhat, (…)

8. jó gazda gondossága: az az emberi tevékenység, amely arra irányul, hogy az állat számára olyan életkörülményeket biztosítson, amely az annak fajára, fajtájára és nemére, korára jellemző fizikai, élettani, tenyésztési és etológiai sajátosságainak, egészségi állapotának megfelel, tartási, takarmányozási igényeit kielégíti (elhelyezés, táplálás, gyógykezelés, tisztán tartás, nyugalom, gondozás, kiképzés, nevelés, felügyelet).”

 

„4. § (1) Az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni, az állat fajának, fajtájának és élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni.”

 

„5. § (1) Az állattartó gondoskodni köteles az állat megfelelő és biztonságos elhelyezéséről, (…) (3) A szabadban tartott állatot védeni kell a kedvezőtlen időjárás káros hatásaitól és természetes ellenségeitől. Az állandóan bezárva tartott állat számára tartója köteles megfelelő mozgásteret biztosító férőhelyről gondoskodni.”

 

„6. § (1) Az állatot nem szabad: a) kínozni, b) (…) állatra uszítani, illetőleg állatviadalra idomítani”

 

„7. § (1) Tilos az állat fizikai, pszichikai állapotának olyan kipróbáltatása, küzdelemre késztetése egy másik állattal vagy emberrel, amely sérülést vagy halált okoz (a továbbiakban együtt: állatviadal). Tilos az állatviadal szervezése, tartása, továbbá az állatviadalra fogadás szervezése, az állatviadalon való közreműködés, részvétel, fogadáskötés.

(2) Tilos állatviadal céljára

a) állatot tartani, tenyészteni, kiképezni, idomítani, valamint más személynek átadni, vagy forgalmazni;
b) építményt vagy földterületet, anyagi eszközt más személy rendelkezésére bocsátani.”

 

Mindezek alapján tehát a rókák kiképzésre és vizsgára való tartása és alkalmazása kimeríti az állatkínzás, az állat károsítása fogalmakat, a tevékenység az állatviadalt, miközben nem teljesülnek a jó gazda gondosságára és a megfelelő tartási módra vonatkozó követelmények.

 

A hétköznapi szóhasználat miatt esetleg félreértést okozhat a 7. § „(3) Az (1) bekezdésben foglalt tilalom nem vonatkozik a vadászatra alkalmazott állatnak külön jogszabály alapján történő kiképzésére, vadászaton való alkalmazására.”

A Vtv. világos megfogalmazásai alapján nem férhet kétség hozzá, hogy sem kutya, sem róka nem alkalmazható vadászatra, mert arra kizárólag lőfegyverek és egyes ragadozó madár fajok használhatók (Vtv. 56. § (1)). Ezért tehát nem tekinthető a kotorékebek kiképzése, ill. az erre a célra való rókatartás kivételnek a jogszabály hatálya alól.

 

 

3. A legújabb végrehajtási rendelet (a Vtv.-hez)

 

A rókák kiképzési célú tartásához teljesen hasonlóan megítélendőnek tartjuk az alábbi jogszabályban szereplő, állatkínzó magatartás engedélyezését: 56/2005. (06.25.) FVM rendelete

 

„22. § A 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet 64. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: (1) Vadászterületen vadászkutya vadászati alkalmassági vizsgája továbbá a külön jogszabály szerinti teljesítményvizsgálata és minősítése céljából – a képesség- és tenyészvizsga, illetve a mezei verseny kivételével – verseny, illetve vizsga augusztus 1.- február 28. között rendezhető. A február 28. - augusztus 1. közötti időszakban tartott rendezvényekhez vagy vadászeb gyakoroltatásához kizárólag tenyésztésből kihelyezett apróvad használható.”

 

Időszerű lenne belátni, hogy a vadállat és a háziállat szenvedése érdemben nem különbözik egymástól, sőt, a vadállatoknak az ember puszta fizikai közelsége is jelentős stressz forrása lehet, amelyet nem egy esetben mi magunk is átélünk…

 

4. Büntető Törvénykönyv

 

Amennyiben a gyanú megfelel a valóságnak, miszerint a kotorékversenyek (vagy kiképzés ill. vizsga) során a rókák a kutyákkal fizikailag is érintkezhetnek, úgy a Büntető Törvénykönyv állatkínzásra vonatkozó tényállása is megállapításra kerülhet:

 

A 2004. évi X. törvény a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és a hozzá kapcsolódó jogszabályok módosításáról, „2. § A Btk. a következő alcímmel és 266/B. §-sal egészül ki:

Állatkínzás 266/B. § (1) Aki a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza, (…) vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.”

 

 

Székesfehérvár, 2006. február 26.

 

Dr. Lorászkó Gábor

A Magyar Állatorvosi Kamara Állatvédelmi Bizottság elnöke